Építsünk hotelt a méheknek és pillangóknak!

Jól ismerjük azt az Einsteinnek tulajdonított mondást, miszerint a méhek kipusztulása után legfeljebb négy éve van hátra az emberiségnek. Ne akarjuk megtudni, hogy ez igaz-e, inkább segítsük beporzó barátainkat.

Elsőre sokan meglepődnek, milyen ötlet már, hogy ezeket a “szúrós” rovarokat magunk közelébe csalogatjuk. Ezzel sokszor szembesültünk már, amikor az általunk készített Seed Bonbonok magjairól érdeklődnek, hiszen van közöttük méh- és pillangóbarát magkeverék. De tudni kell, hogy a beporzást végző rovarok nem agresszívek, ha nem bántjuk őket, csendben végzik a dolgukat, és nagyon jó nézni őket, ahogy ki-be repkednek az általunk készített otthonukból.

Az ablakpárkányon is elfér. Fotó: Orbán Zoltán

 

Igazán stílusos rovarhotel.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) is felhívja a figyelmet arra, hogy gondoskodjunk a magányosan élő beporzó fajokról is, amelyek nem támadékonyak, bölcsőkamráikat partfalakba, talajba, korhadó fába mélyítő állatok nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. A magányosan élő méhek és darazsak köztünk élnek a kertekben, a parkokban, az iskolákban és óvodákban, a lakótelepeken – még a sokadik emelet magasában is. Mindenhol ott vannak, ahol virágokat találnak. A méhek és darazsak mellett ezekben a rovarhotelekben más rovarok, például katicabogarak vagy éppen pillangók is szívesen időznek.

Vagy lehet a kertünk kiemelt dísze is. Fotó: Orbán Zoltán

 

Akár gyékényből is felcsavarhatjuk. Fotó:Orbán Zoltán

 

Meglepő, de egy erkélyen is békés az együttélés. Fotó: Orbán Zoltán

A mindennapokban azért nem figyelünk fel soktucatnyi fajuk képviselőire, mert ezek feltűnés nélkül, egyedül repkednek és nem támadékonyak. Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra, még inkább az ember által biztosított kaptárakra van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított hernyókat, rovarokat, pókokat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le.

Ilyen egy darázsgarázs belülről. Fotó: MME

A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a következő év tavaszán, a virágzás kezdetekor kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét. Ilyen lakókamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra az egyik legelképesztőbb természetvédelmi eszközzel, a darázsgarázzsal más néven méhecske hotellel. Ez lehet például 3–15 mm átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli vagy nádszálköteg. A magukat nem zavartató rovarok jövés-menését akár centiméternyi távolságról figyelhetjük meg otthon, a munkahelyen vagy az oviban, iskolában.

Az MME honlapján lépésről-lépésre végig követheted, hogyan készítheted el saját rovarhoteled egyszerűen!

http://www.mme.hu/darazsgarazs_keszites

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

négy − egy =